English VS. magyar?

Régóta gondolkozom azon, hogyan fogalmazzam meg nektek az érzéseim ezzel a témával kapcsolatban, mert annyi gondolat kering a fejemben, hogy nehéz rendszerezni és letisztázni még magamban is. 

Talán azzal kezdeném mindenek előtt, amiről a bejegyzés címe is szól: miért készítem angolul a YouTube-os tartalmakat? 

Mindenek előtt szeretném tisztázni, hogy imádom az anyanyelvem, többek közt magyar nyelv és irodalomból is emelt szintű érettségit tettem. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy nem arról van szó, hogy a magyar nyelv helyett inkább az angolt választanám, sőt… Nagyon szeretnék magyar tartalmakat gyártani, DE…

Úgy érzem, hogy az itthoni vásárlóközönség, akik étrendeket vagy edzésterveket vásárolnak online, túlságosan sok helyről kapják az információkat és a lehetőségeket arra, hogy életmódot váltsanak vagy bármilyen diétába is belefogjanak. Mit jelent ez? Azt, hogy túlságosan telített a piac, sokan vagyunk viszonylag kevés fogyni, alakulni vágyó emberre. Nyilvánvaló az a tény is, hogy a külföldiek is sokan vannak, viszont a közönség is sokkal szélesebb, sokszínűbb és érdeklődőbb. 

Amíg nem voltak számszerű adataim, addig nem mertem jóslásokba bocsátkozni, viszont megnyugtató, hogy január óta már az első 9 videóm feltöltése után a közönségem kevesebb, mint 50%-a volt magyar (ez a szám pontosan 46,8%). 

Ez persze egy átlag eredmény az egész csatornámra nézve. Vannak videók, pl. a ‘What I eat in a day?’ (Mit eszem egy nap?), aminek a nézettsége 2 nap után majdnem 200 volt; ennek mindössze 8%-a magyar. A ‘Morning routine’-nál szintén 8,3% a magyarok aránya, de a ‘Grow your butt”-nál ez a számadat 28%. Vagyis látható, hogy a népszerűbb videók, amiket népszerű címekkel láttam el, sokkal inkább a külföldiek által nézettek.

Számomra a YouTube tehát egy olyan eszköz, amivel közelebb tudom hozni a külföldi közönséget magamhoz, az életmódomhoz és nem utolsó sorban a termékeimhez is. Hosszabb blogbejegyzéseket és magyar termékekkel készített recepteket természetesen leginkább magyar nyelven fogtok majd látni a blogomon, de az angol oldalt is szeretném bővíteni, ha már nagyobb időkapacitásom lesz rá.

Amiről viszont nem szívesen nyilatkozom, de úgy érzem, hogy mégis szükség van rá, az a magyar közönség hozzáállása. Kimentem nyáron a Lupa beach-re, ahol megláttam egy  elég népszerű táplálkozás tanácsadót. A barátaival volt, 2 percenként szívta egymás után a cigiket és itta az aperol spriceket. Majd megláttam a testét és teljesen erszörnyedtem. Ilyen narancsbőrös, óriási feneket még soha életemben nem láttam. Az instagramra persze nem ezeket a képeket posztolja, hanem azokat, amin ebből semmi nem látszik. Félre ne értsetek, én is meg szoktam inni egy-egy koktélt nyáron, de ha úgy látom, hogy a bőrömön vagy a testemen bármilyen minimális jele mutatkozik annak, hogy talán túlzásba vittem az egészségtelen ételeket vagy italokat, azonnal leállok velük és nem várom meg, míg ilyen szintekig “süllyedek”, főleg nem életmód és táplálkozás tanácsadóként, hiszen az első számú referenciám a saját testem kell, hogy legyen! Nem azt kell megmutatnom, hogy le tudok fogyni, hanem hogy az életmódomnak köszönhetően állandó jelleggel ugyanazt a formát tudom hozni. Ha én jojózom, ha nekem nincs akaraterőm, hogyan várhatom el ugyanezt bárkitől, aki hozzám fordul segítségért??? De erre nem csak ez az egy példám van és tudjátok mit? Nincs is ezzel probléma, hiszen a legtöbb tanácsadó azt a – Magyarországon jelenleg divatos – marketingtrendet követi, amit  vásárlóközönsége tőle megkíván: “ne legyél túlságosan tökéletes, mert nekem az nem szimpi!” vagy “Látod, én is elkezdtem valahol”. 

Ez eddig remélem mindenkinek tiszta, de most akkor jöjjön még egy DE…

Amit én ezzel szemben a milliók vagy több százezrek által követett külföldi sportguruknál látok az az, hogy náluk a maximalizmus alap kiegészítője annak az imázsnak, amit mások látnak róluk, illetve amit magukról láttatni szeretnének. Minden nap edzenek, folyamatosan egészségesen táplálkoznak, jól néznek ki, szép az arcuk, figyelnek arra, hogy izmosak, de közben nőiesek is legyenek egyszerre. Úgy mutatnak példát, hogy mindig a maximumot hozzák ki magukból, mert ezt akarják eladni! Hogy te is lehetsz ilyen! Mert igenis lehetsz! Nem kell beérned 5 kiló fogyással, ha valójában te 10-et szeretnél fogyni. Nem kell beérned a viszonylag lapos hassal, ha te lapos, izmos hasat szeretnél, mert igenis MEG TUDOD CSINÁLNI! 

Ami még ezen felül ráadásul megfigyelhető a külföldiek javára, az a negatív kommentek számának fellelhetősége. Erre találtam is példát: Rubint Réka, mint a Mercedes nagykövete, egy fekete Mercedes előtt pózol. Sok komment közül egy: “szerencsés vagy, hogy bohóckodásból ilyen szép verdád van.”

Látható (és ez még egy enyhe változata a rosszindulatú kommenteknek), hogy hazánkban – és ezt magamon is tapasztalom sajnos nap, mint nap – a folyamatos rosszindulat és irigység állandó kiegészítője az embereknek. Rágalmazásokkal, hazugságokkal, undorító kommentekkel bombázzák azokat, akik valamit kezdenek az életükkel, reklámoznak valamit, de a legtöbb esetben sajnos olyanokat is bántanak, akik egyáltalán nem szolgálnak rá, hiszen keményen dolgoznak nap mint nap azért, hogy jobbak legyenek abban, amire az életüket tették fel, családjuk van, munkájuk van, adófizető, tisztességes állampolgárok. 

Igen, külföldön is vannak internetes trollok, de sokkal több a támogató, lelkesítő komment, mint a rágalmazások, becsmérlések száma. 

Miért kell olyat állítani valakiről ami nem igaz, ha lehetne kedvesen, támogatón is hozzáállni, elismerni a munkáját? Miért vagyunk rosszindulatúak, mert a mi életünk esetleg nem úgy halad előre, mint másé? 

Ha keményen dolgozunk valamin, annak előbb, vagy utóbb meglesz a gyümölcse! Ha azt az energiát, amit mások szidalmazására elpocsékolunk, magunkra fordítanánk, sokkal előbbre lennénk! Ha magunkba néznénk és elgondolkoznánk azon, mi az amitől jobb lehet az életünk, mindenki rájönne, hogy nem az a megoldás, hogy folyamatosan másokkal vagyunk elfoglalva, hanem az, ha csak és kizárólag magunkkal és a saját életünkkel nézünk szembe! 

Szóval a lényeg, hogy ezért az angol Youtube a magyar helyett. Én sokkal lelkisebb vagyok ahhoz, hogy lerázzam magamról a rosszat és sokkal maximalistább ahhoz, hogy ne hozzam ki magamból és a testemből a maximumot. Ha valahonnan el kell venni, akkor én inkább hozzárakok és csak remélni tudom, hogy a rengeteg munka, amit beleteszek, a sok fáradozás előbb vagy utóbb meghozza a várt eredményeket ❤️🙏🏼

Peace and love

Beuska

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..